Varázslóknak azokat az embereket nevezzük, akik a puszta akaratukkal természetfeletti tetteket képesek véghez vinni. Mindazonáltal a varázslók nem számítanak varázslényeknek, mint a koboldok, a manók vagy a vélák. Míg ezek a lények mindenféle segédeszköz nélkül képesek varázslatot végrehajtani, az emberek közül csak igen keveseknek adatik meg ez a képesség. A legtöbb varázsló csak varázspálca, -bot, vagy -kard segítségével képes a mágiát irányítottan használni - nélküle csak igen zabolátlanul vagy, mint a gyerekek esetében, spontán varázslást tud véghezvinni.
Varázslók a kezdetek kezdetétől élnek az emberek közt.

Ki az a Merlin?

A varázslók tudománya később még tovább finomodott, bővült. A Római Birodalom bukása után a világ leghíresebb varázslója, Merlin három király tanácsadója is volt a VI. századi Britanniában: Aurelius, Uther Pendragon és Arthur (vagy Artus). Merlin jártas volt a mágia valamennyi ágában, szarvassá tudott változni, a jövőbe látott, meg tudta szelídíteni a tengeri viharokat és egész háborúk kimenetelét tudta megváltoztatni.
Merlin anyja egy erényes királylány volt, apja pedig az incubusnak nevezett gonosz szellem. A varázsló örökölte édesanyja jóságát és apja mágikus erejét. A wales-i mágus képességei először gyerekkorában mutatkoztak meg, mikor egy Vortigern nevű király tornyot akart építeni, de az folyton összeomlott. A király szélhámos tanácsadói, varázslói azt javasolták, hogy egy nem földi apától származó ember vérét kevertesse a habarcsba, s akkor állni fog a torony. Merlint elfogták és a király elé vitték, de az akkor még csak hétéves fiú elmagyarázta Vortigernnek, hogy a torony azért omlik össze folyton, mert egy föld alatti tó fölé akarják építeni. Azt is megjósolta, hogy a tó mélyén két alvó sárkányt fognak találni. Mikor kiderült, hogy Merlin igazat mondott, a király meghagyta az életét.

Vortigern halála után Merlin a következő király, Aurelius tanácsadója lett, s ebben az időben építette fel Stonehenge-et. A hatalmas köveket Merlin pehelykönnyűvé varázsolta, s így azokat csónakon szállították át Írországból a Salisbury síkságra.
Bármilyen bölcs, eszes és hatalmas varázsló is volt Merlin, elkövetett egy hatalmas hibát: beleszeretett Vivienbe és megosztotta vele tudását. Vivien tőrbe csalta Merlint és újonnan szerzett tudásával egy tölgyfa foglyává tette az ősz mágust.

Az újkor varázslója

Avalon és Camelot bukása után az országban zavaros évszázadok következtek mind a mugliknak, mind pedig a mágusoknak. A keresztények és barbárok folyamatos harcban álltak egymással, főleg az északról betörő szászok jelentettek fenyegetést. A kialakult helyzetben, pedig az emberek nagy része a varázslókat és boszorkányokat hibáztatta - részben jogosan. A legsötétebb középkor idején alapították meg a mágusok a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát, hogy a mugliktól zavartalanul tanulhassák és használhassák a mágiát.

A XV. század környékén, a késő középkorban a muglik mágiáról való felfogása egészen új értelmet nyert a reneszánsz Itáliában. Nem üldözték tovább a varázslókat és a boszorkányokat, hanem épp ellenkezőleg - ők is megpróbálkoztak a varázslással, igaz nem sok sikerrel.
Ebben az időben a varázslók ismét felvállalhatták a tudományukat, az egyik első mágus, aki muglik számára is elérhető könyvet adott ki, Cornelius Agrippa volt, műve pedig az 1533-ban kiadott De Occulta Philosophia (Az okkult filozófiáról).
Ennek a műnek a hatására rengetegen próbálkoztak varázslással a muglik közül, sok tudós, diák, orvos és pap (!) is akadt Agrippa követői közt. Azonban a törvények értelmében továbbra is szigorúan büntették azokat, akik a varázslást ártó szándékkal használták, s nem egy eset volt, mikor valaki boszorkánysággal vádolta meg egy haragosát.

A mágusokat ugyan nem fenyegette az a veszély, hogy máglyán égetik el őket, hiszen varázslattal képesek voltak túlélni ezt a muglik szerint hatásos eljárást: a hőhűtő bűbáj segítségével a lángnyelvek nem égették a bőrt, csak kellemesen csiklandozták. A híres Vadóc Wendelin annyira élvezte a máglyán égetést, hogy álruhában negyvenhétszer adta magát át a mugli hatóságoknak. Mindazonáltal sok ártatlan mugli és kvibli lelte halálát a máglyán.
A muglik és varázslók közt is ismertségre tett szert egy John Dee nevű angol csillagász, akit azért börtönöztek be, mert átokkal próbálta meggyilkolni Mária skót királynőt. Az ügy érdekessége, hogy a mugli hatóságok is ezzel a váddal ítélték el Dee-t.
A középkortól egészen a XIX. századig jelentőséggel bírtak a falvak helyi varázslói, javasasszonyai. Ezek a mágusok ismerték a gyógyfüveket, a bájitalok készítésének tudományát, talizmánokat, amuletteket készítettek azoknak, akik igénybe vették szolgáltatásaikat, és ezekből igen sok volt, hiszen falusi mugli orvos hiányában a parasztok is varázslót kerestek fel bajaikkal, problémáikkal.

A varázslók és muglik közti, XV. - XVII. századi viszony miatt világossá vált, hogy a jelenlegi helyzet hosszú távon mindkét fél számára hátrányos. A muglik nem támaszkodhattak tovább a mágiára, hiszen képtelenek voltak azt rendesen használni, és sok remek képességű tudósuk, orvosuk, gondolkodójuk adta fel hasznos hivatását, hogy hiába próbáljanak mágussá válni, s ez által fecsérelték el tudásukat. A varázslók és boszorkányok számára is hátrányos volt a helyzet, hiszen a mugli lakosság folyton hozzájuk fordult problémáival, s ha valami baleset, betegség, balszerencse érte őket, rögtön a mágusokat hibáztatták.
Egyértelmű volt, hogy a két társadalom nem támaszkodhat többé egymásra, ezért szükségessé vált a különválasztásuk. Ennek a történelmi lépésnek az előfutára volt a Mágusok Nemzetközi Szövetségének csúcstalálkozója 1692-ben, mely során, egy hét héten át tartó vita keretében meghatározták, hogy mely varázslényeket, bestiákat és növényeket fognak elrejteni a muglik elől, hogy azok közt e mágikus lények létezése, ahogy Avalon is, lassan a legendák ködébe vesszen. Összesen 27 állatfaj elrejtése mellett döntöttek, s a hatályba lépő intézkedések révén a XVIII. században végbement a mugli és a varázs világ végleges különválása. A muglik lassan elhagyták a mágia használatát és áttértek a technikai civilizáció útjára, egy olyan világéra, mely többé nem szorul a varázslók és boszorkányok gondviselésére.

A mágusoknak azonban esze ágában sem volt beolvadni a muglik közé, s elfelejteni évezredekre visszatekintő tudásukat. A muglik tudta nélkül létrehoztak egy másik világot, ahol úgy élhetnek és fejlődhetnek, ahogy nekik jó. Ez a rejtett világ folyamatos kapcsolatot tart fönn a többi varázslénnyel (a koboldokkal, sellőkkel, kentaurokkal, manókkal), bár némelyekkel igen ellenséges a viszonyuk (pl. óriások).

Oldal: Mágiatörténet
Minden ami Harry Potter - © 2008 - 2024 - mindeamiharrypotter.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat